Kitisztul a kép, s te benne látod magad.

Megért a szív, mert nincs benned harag.

Elfogadsz és elengedsz, ha te is szeretsz, megértesz.

Értetlen álltál ki próbát sokáig, mert nem értek fel e jóságig.

Sokan láttak, meghátráltak, a pofonokat csak te álltad.

Fájdalomban nem osztozhatsz, a tisztulásban magad maradsz.

Sírva néztél tükörbe, könnyek mögül láttál a lelkedbe.

Már érzed az erőt, ami haladásra késztet,

Véletlennek tűnő találkozások útjára léptet.

Már hallod a hangot, ami egyre csak azt sugallja,

Hogy vágyódó szíved ikerlángját megtalálja.

Érted fáj most minden, hogy benned kiteljesedjen.

Érted lázad tiszta éned, alakítva, ahogy remélted.

Engedd magad az árral, sodródj most bátorsággal,

Bízz és hittel haladj, a bölcs útmutatástól el ne maradj.

Benned szunnyad a hely, ébredj hát, hogy boldogságra lelj.

Kolonics Zoltán