Abban a percben tudta, hogy minden, amit addig gondolt a világról, tévedés volt. A világ minden öröme koncentrálódott benne egyetlen pillanatban, ami olyan erővel érkezett és járta át, hogy ehhez még hasonlót sem élt meg soha. Megerősítést nyert benne minden addig megszerzett tudás, melyet immáron saját tapasztalataként élhetett meg. Tanúbizonyságot nyert előtte, hogy létezik az a magasabb rendű akarat, ami rendezi az emberek sorsát.

            Tíz éve annak, hogy kirajzolódott körülötte egy új világ, mely észrevétlenül vette körül addig. Élte mindennapjait annak módján, ahogy azt az elvárások, megfelelések és hiedelmek világa diktálta. Külső világára figyelt, elgyötört lelke pedig tűrte a száműzetést.  Nem tudni, miért akkor, és miért éppen az a helyzet nyitotta fel a szemét, de máig él benne a pillanat élménye, amikor ráébredt, hogy létezése nagyobb értelemmel bír annál, mint amit hitt addig. Mintha aktiválódott volna akkor valami, akár egy időzítő, működésbe hozta az eseményeket. Erős késztetést érzett a megismerésre, ami örvényként húzta magával mind beljebb ebben a felfedezésben. Szüntelen keresésbe kezdett, mígnem egy alkalommal aztán meghallotta lelke hangját. A hangot, amiből oly erős szeretet áradt, hogy a boldogságtól sírva fakadt.  Az volt az a pillanat, ami elindította a szunnyadó tudatot, hogy létezésének magasabb rendű értelmét keresse. Ma már tudja, hogy minden korábbi történés az életében, erre a pillanatra készítette fel. Arra, hogy egyszer szárba szökkenjen a benne élő lélekmag, és létezése kiteljesedésében adja át magát majdan az örökkévalónak. Addig pedig az az erő mozgatja, amit egy belső késztetés folyamatosan ébren tart benne. A hit tölti ki teljes lényét, amivel sorsfeladata beteljesülését látva, megteremti szeretettel teli saját valóságát. Ráébredt, hogy minden ebben a láthatatlan, hittel teli világban dől el, azaz belső meggyőződése és hite alakítja külső világát. Az, hogy miként tekint önmagára és a világra, ebből a hitből táplálkozik. E hit által fedezi fel a világot és megalkuvást nem ismerő módon rendeli magát alá ennek a fejlődésnek. Ma már tisztán látja, hogy a teljes univerzum benne él, ezért minden változás kizárólag innen indulhat el. A változást elfogadva, bízva belső iránytűjében, sodródik a változás hozta árral. Elégedett sorsával és a hála érzése tölti be szívét. Békére talált önmagában és nem kételkedik a gondviselés jóságában. Tudja, hogy okkal történik vele minden, ezért szeretettel megteszi, amit tud, és rábízza magát a Teremtőre.

            Sokan kérdezik tőle, miért csinálja ezt. Az anyagelvű világban igazán nehéz választ adnia az ilyen típusú kérdésekre. Talán egy helyes válasz lehet rá: Hitből.