A végjáték napjai meg vannak számlálva. Kevesen, de vagyunk akik az új élet kapujához értünk. A teremtés rendjéhez igazodni nem létszám kérdése. Akiknek sikerült, ott lesznek, akiknek nem, azok elbuktak. A tét nem az volt, hogy helyre áll-e a teremtés isteni rendje, hanem az, hogy kik lesznek jelen, és kiknek sikerül belépni, átbújni az 'Aranykapun'. 

        A fény harcosai mind egybegyűlnek akkor, és lesz nagy boldogság, vígadalom. Együtt leszünk szeretetben, megtisztult dicsőségben és áldott fényben. Hosszú ideje tartó vágyálom teljesül be ekkor, és menyegző menyegzőt követ.

Eggyé válik ismét a Teremtő és teremtett világa, ennek nászát üljük majd fényös boldogságba. Így érkezik a földre ismét rend és béke, az univerzum legszebb szigetére. Elapad minden viszály, hódítók többé nem kelnek át Dráván, Tiszán és Dunán. Glória készül a Kárpátok koszorúja fölé, vállalása az magyarikat  egekbe emelé. Így lészen, mert így kell lenni, az igazságot többé el nem lehet rejteni. Súlya lesz ismét a szónak, ezzel teremt a magyar az utókornak. Megláthatod mit írok magad is, ha szíved szeretettel töltöd csordultig. Igaz ennek minden betűje, mert lett-lészen Isten ennek teremtője.

Áldás a világra, áldás minden teremtett létezőre!